OZMÁNBÜK

Fekvése

Ozmánbük Zalaegerszegtől 20 km-re fekszik és a Vasi-Hegyhát tájegységét képezi.

Története

A név viszonylag későn tűnt fel a forrásokban, a 16. század közepén hegyháti nemesek felsorolásánál említik. A Vasi-Hegyháton vezetett az a fontos útvonal (középkori néven Olasz- vagy Király út), az ország középpontjából kiindulva tartott Észak-Itália irányába. Ennek feltehetően római előzményekkel is rendelkező útvonalnak a védelmére épült fel az ún. Római sánc, amely a korai magyar határvédelem egyik belső vonala. A hegyháti útvonal a fontosságát az egész középkoron át megőrizte. Az Itáliába tartó kereskedelemnek a török hódoltság vetett véget. A hegyháti falvak a 16. század végén behódoltak a töröknek, és a közvetlen fenyegetettség csak Kanizsa felszabadítása (1690) után ért véget.

A mai Ozmánbük két részből tevődött össze. A középkorban egyik részét temploma miatt Egyházasbiknek, a másik részét Túlsó-, majd a török hódoltság idején Oszmán kanizsai bég nevét felvéve O(s)zmánbük néven jegyzik a krónikák. Bük első említése a 14. századból származik. A falu első birtokosa, a Byki család tagjai már 1531-ben a török pusztításaira hivatkozva eladták itteni két nemesi kúriájukat. A falu a török háború idején a 17. században elnéptelenedett, de hamarosan újratelepült. 1690-ben a faluban elhagyott, lepusztult egytornyú templom állt, melyet 1748-ra romjaiból építettek fel és még ma is megtalálható.

Ozmánbükhöz tartozik, de Halastóhoz van közelebb a valaha önálló 30 lelket számláló Márkus település. A község tájértéke felbecsülhetetlen és kihasználatlan. A patakvölgyek tiszta levegőjű,szelíd vadban,madárcsicsergésben gazdag erdőknek adnak otthont. A patakvölgyek mentén lovastúra útvonal található. A község lakosai vendégszeretetükről ismertek.